Ahogyan lehetett

Ahogyan lehetett: elkövetkezett.
Némán az öledbe hullok - befogadsz,
Nászágyam leszel és hát a sírom is.

Az őszi szél - lágy búcsúlehelet -,
Estemben simogat, megforgat
Párszor, elkísér hozzád, síromig.

Ahogyan lehetett: hozzád jutok.
Égető tüzei hiú Napoknak
Csendben magammá érleltek.

Ostobaság, hogy mást nem tudok:
S öröktől s örökké ragyognak
Csillagsírjai szerelem-hitemnek.

Ahogyan lehetett: nincsen semmim.
Az őszi szél talán, valami halvány fény,
S benne emlékei halott életemnek.

A Sorsom volt menni, csak menni?
Vagy - s mit bánom én, ha rám ég -,
Végakarata pusztuló Isteneknek?

Mit bánom én, lett, ahogyan lehetett,
Elvégre hozzád tartok, s nem számít,
Vajon te akartad vagy én akartam,

Most végre ölelésedbe érkezem, oltalom leszel,
Öl, szív és ágyék, mely tulajdonát, engem áhít.
Ölelésed a világnak rendje, ölelésed a birodalmam,
És hagyod, hogy hagyjam. Hagyod, hogy hagyjam.