Mielőtt az öreg elment, sokáig szenvedett. A végén egyre nehezebben értettük a gondolatait.

ülsz a földön és markolnád de beton. combtövek megizzadnak verejtékét kilöki a test magából. szikkadsz csoffadsz esel össze. összébb. ne szeretkezz az álmaiddal letörnek beszakadnak körmeid felvérzi ujjad a beton. hogy kerültél ide. s nem is az hogy jutsz ki majd innen de az hogyan leszel képes itt. ülsz és az eget nézed ez meg a lebetonozott földgolyó egymást tükrözik a végtelenségig. izzás. vágy. combtövek megizzadnak verejtékét kilöki a test magából. a tested. micsoda ismeretlen vidék. nem fedezted fel sem te sem mások amolyan mindenki-idegenje. mégis egyedi. csak a tested van. azonkívül meg az ég. meg a beton. az ég elválaszt a fentiektől a beton elválaszt a lentiektől a tested meg elválaszt magadtól. ez a világ tisztítótűz egyszer valahová eljutsz belőle. és bárhová is juss jussak eszedbe majd mert én itt maradok. menny s pokol között. itt az otthonom. a kevés aki erre jár csak egy pillantást vet rám s magáért hullatott könnyét tovább siratja. Engem ideraktak jelnek melyben az istenek felelnek hogy mutasd meg magad a szörnyű állatnak aki szeret téged s aztán adj hálát az istennek csúfolt szerencsének hogy marj csak egy betűt a betonba kitörölhetetlenül e tompa öröklét világszél-margójára hogy ne gondolj holnapra s mára hogy rápisilj a feltámadásra hogy kitörd egy bordádat s kifordítva testedből szegezd szívednek bátran s tagadva értelmét a világnak megmártsd tiszta tiszta egyedül tiszta szívedben. véred a nap s a beton felissza. ízét veszi s megérzi a te szíved tiszta. volt.