"Ostoba vagyok - foglalkozz velem"
(József Attila: Gyermekké tettél)
Hiába növeszt még száz csikorgó télen át a kín,
belém törhet a foga,
s ha meg lesznek számlálva napjaim,
s csak ülök majd némán, ostoba
tekintettel emlékeden,
az elpusztult anyagból
szívemet újból felvértezem
hozzádig magamtól.
Ha éhezném s fázom,
ha egyedül vagyok ostoba
e méltatlan világon,
szűröm összerántva nem futok majd tova,
ha Bábel felé nő hatalmasan
a kenyér és bor ára,
utánaszökök toprongyos-szakadva,
s hát oly magasról teszek a világra.
Mert megtörhetnek hitvány zsoldosok,
szakadt szívem elérheti a hideg,
vannak, belátom, vannak gyenge napok,
de üzenem a világnak, ezek átmenetiek,
és lesz még diadala Tamásnak,
kifogy még az üresség felettem,
s tisztán adom magamat a Másnak,
ha emlékedben megint gyermekké lettem.
Midőn ezt írtam vérezvén vérezék.
Pár utcával arrébb - hallottam messziről -,
Pilátus mosta súlyos két kezét.
"meghalni bűn, ne mondj le semmiről"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése