Milyen láthatatlan a hideg az ablakom és a szemközti házfal között. Pedig ott van. Nem lehet megfognia a szemnek, de megkérdőjelezhetetlenül ott van. Akár az aszfalt szürkéje valahol a hó áthatolhatatlan fehérje alatt....
Igen, rád gondolok. Milyen régóta így vagy itt te is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése