Tisztelt Jóisten Úr!
Azzal a panasszal fordulok Önhöz, hogy lelkiekben kezdek megfakulni.
Én megértem, hogy ezt a hatalmas céget, a világot nem egyszerű jól menedzselni,
de kérem, ne legyen olyan belterjes és kicsinyes, hogy a fák őszi szín(e)változásához is az én
lelkemből tetszik kilopni a festékanyagot. Megértem, hogy az ősz most nagyobb prioritást élvez, mint az én rossz nézettségi mutatókat produkáló lelkem, de akkor is kicsinyes dolognak tartom ezt a fajta cégen belüli anyagátcsoportosítást. Egyszerűen annyit kérek, hogy az említett részleghez is álljon innovatívabban, néhány mutató szerint ugyanis hosszú távon még igen nyereséges lehet az ágazat.
Tisztelettel a részleg egyetlen alkalmazottja:
Tamás
(ui.: Kérem, és legyen kedves, hogy homályos válaszát most az egyszer ne a titkárnőjével - aki történetesen az édesanyám - próbálja megüzenni, megsejtetni)
Kedves Tamás!
VálaszTörlésA próblémát konstatálva úgy gondolom, hogy a nagyfőnök megértő, és biztos (re)innoválni fogja a részleget, illetve valószínűnek tartom, hogy a festékanyag kölcsönvétele ahhoz kell, hogy az ön megkopott falai új, élénkebb tinktúrával gazdagodjanak. :)
Üdvözlettel, egy hasonló részleg szintén egyetlen alkalmazottja.