:-)

Nem érzitek azt, hogy ez az egész blogolás olyan, mintha csiszolatlan gyémántokat, csiszolatlan gyémántjainkat mutogatnánk egymásnak? Visszaolvasom az előbbit, és azt gondolom: jé, ez lehetne valami zseniális írástett, olyan középiskolai szöveggyűjteménybe, mert irodalomtörténetbe illő. De nem az. :-)

Sok csiszolatlan gyémánt van eltemetve bennem/
Segítsetek, hogy jól megcsiszolódódjanak!

- mondhatnám. Mondom is. :-)
Na, ez például egy olyan válasz, amit megérné jól betárazni azokra a napokra, amikor egyszercsak megkérdik, hogy mégis mire jó a blogírás? Mert olyankor szent meggyőződésem ellenére sem találok hirtelenjében semmi észérvet, csak hebegek-habogok össze-vissza.
De most beelőzök a válasszal:
Ezért jó blogot írni. Mások is segítenek csiszolni gyémántjaim.
Szóval...
... kösz!
Csá!