Akarsz-e?

"S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál"

Mondjuk ehhez olyan balekok is kellenek, mint k., de ő például nagyon kontraprodutktívan tud működni néhanap. S ha kérded, miért?, mintha nem értené
kérdésed, olyan természetes neki, hogy amit érez, az teljesen ellenkezik azzal, amit
adott helyzetben érezni volna "normális", érezni volna "szokás". A minap épp magára hagyta egy társa a játékban, mondván, hogy hosszú ideje unja már az egészet, de kimondani igazából csak most volt ereje, mert félt, esetleg megbánthatja...
k. egy pillanatig sem értetlenkedett. Tudta, hogy ilyenkor ez a szokás; megharagudni, duzzogni, "árulót" kiáltani, de mindez nem érdekelte. Azt gondolta, "Istenem, ha valaki fáradt, pihenjen. Ha valaki másutt érzi magát hasznosabbnak, csináljon mást." k. békét érzett. k. boldog volt. Ahogy pedig nekem mesélte, ezeket a pillanatokat úgy őrzi, mintha azon nyomban ezer meg ezer éves emlékké váltak volna. Valami "édenivé", a franc se érti ezt a k.-t, mostanában feszt az édenkertes érzéseivel jön elő. Holott, amennyi valóságalapját én látom az egésznek, az nem több, minthogy őt is megannyi állat veszi körül, mint hajdan azt a két szerencsétlent. Most épp azt magyarázza, hogy Ádám és Éva halva születtek. Én mondjuk tiltakozom, nem értem meg k.-t. Közben pedig nem lepődök meg azon, hogy nem értem meg k.-t, sőt, azt hiszem ez a természetes. Hogy Ádám és Éva halva születtek volna? Nem, nem értem, de valahol belül nem tartom kizártnak, sőt inkább érzem valószínűnek, hogy k.nak igaza van. Halva születni? Elhiszem, hogy ez egy végletekig egyszerű képlet. S talán azt is, hogy nem is olyan nagy dolog a halál...
Francba, már megint becserkészett ez a k., - nem is olyan nagy dolog... nem is olyan nagy dolog a halál...

... k.!
Ha erre tévednél, és ezt olvasnád esetleg, akkor üzenem, hogy újra megjött a kedvem!
Csak kérdezd meg, ahogy oly sokszor: "S akarsz-e játszani ...?"
A válaszom: Igen.