Reggel, amikor találkoztunk és a szemembe nézett, rámszólt k., azt kérdezte, nincs-e mostanában egy kicsit túl sokat az előtérben. Persze azonnal mondtam is neki, figyelj k., ez kettőnkön múlik. Bambán bólogatott, mint aki teljesen ugyan nem érti, de jobb híján azért mégis elfogadja a dolgot, mert mást nem tehet. Ennyiben maradtunk is. Később még összefutottunk a nap folyamán, és kérdezte, hallottam-e, hogy megöltek három embert valami útszéli kastélyban. Elsőre nem értettem, miért csinál ebből akkora ügyet, de aztán összeraktam a képet, hogy a lényeg valószínűleg nem a három személy, hanem maga a gyilkosság ténye, meg k. különös, valahonnan mélyről jövő, frusztrált vonzalma az útmenti, eldugott kastélyok iránt...
Másss.....: szitin jártamban olyan intenzitásssal tolták magukat utamba ez az imós generáció mint entitás, hogy komolyan el kellett gondolkodnom létük miértjei és mikéntjei felől. Nagy meglepetésemre sokkkal több közös vonásunk van, mint azt elsőre hittem volna. Ugyanis létfilozófuájuk szerint(Mi?!?!*%+!*?"?') nekik a testük egyben a nyelvük is. Azzal fejezik ki a világ teljes értelmetlenségét és értéktelenségét, hogy teljesen értelmetlen és értéketlen dolgokat vesznek fel. Tehát az ő nyelvük (ami amúgy, ne felejtsük, a testük) teljesen tautologikus. Önmagát magyarázza. Szóval hasonlóképpen vagyok én is. Csak fordítva. Nekem nem a testem a nyelvem, hanem a nyelvem a testem. Mert hogy máshogy létezek ezen kívül az el*aszott bújócskán kívül, ami itt megy, és ami nem pusztán része a valóságnak, de egyenesen ez itt az egy és a kizárólagos valóság maga? (Úgy mond, hogy kérdez...)
...kérdőn nézünk k.-val egymásra:
- Ön magát magyarázza?
g. tanárnő vérbe forduló szeme villog rám a tükrödből: "most kérded vagy mondod?!!?!!"
VálaszTörlésel*aszott bújócska, ami itt megy. pedig önmagát magyarázza... ön magát??? vagy egy mást? (mentsisten egymást) egyvalóságú és osztatlan buborék. és ha már szabály, akkor 1,5!