2009. november 27., péntek

Halotti beszéd

Vagyok, mint minden ember,
ki most ha kell, halni nem mer.
De jaj, nem tudok így maradni,
- meg kell halni, meg kell halni -,
feledném, hogyha felednének.

3 megjegyzés:

  1. 1.! NEM létezik bizonyosság.
    élőbeszéd: eleve paradox életed meg fog csalni, vigyázz.
    baráti jótanács: menekülési színterek: kastély, senki szigete, a mélységes mély múltnak a kútja, szadovaja utca 302/b, stbstb, a végeket pedig ismered...:)
    gyógyulást!

    VálaszTörlés
  2. Ezt a halotti beszédet még bontogathatnánk.
    Lázasan fekszem itthon, pedig évek óta nem voltam lázas. Nem egyszerű. Olyan vegetatív ez az egész. Feküdni itt, azt' nézni a világ múlását, benne a magamét. Végsősoron - nincs ezen mit bonyolítani - mind egyszerű emberek vagyunk. Megérint az elmúlás szele...:
    "Ha csak tíz napod lenne... mivel töltenéd?"
    Bejárnál dolgozni és mártírmód titokban tartanád VAGY "szeret kibékülni az ember" alapon csak a vallás volna VAGY csak a család VAGY visszasírnád egy romantikus búcsúra a nőt VAGY gyorsan megírnád életed könyvét, amit aztán szánalommal vegyes sajnálatból majdnem olyan gyorsan megvenne egy rakás ember, mint amilyen gyorsan aztán végleg elfelejtenének VAGY elolvasnád mégegyszer kedvenc műveid VAGY elbújdosnál, mint a kutya, hogy senki ne lásson, mikor kínok közt meggebedsz VAGY hatalmas partit szerveznél, ahol volnának, akik tényleg ünnepelnék, örülnének távozásodnak...

    VAGY?

    VálaszTörlés