Hszi Min Csao végigtekintett a homályba vesző, hosszú lépcsőlejárón. Megremegett a térde, összekoccantak a fogai; belegondolt. Ökölbe szorította a kezét, s végül is azt mondta magában; „Én Hszi Min Csao vagyok, és senki más nem rendelkezhet az életemmel, csak én, Hszi Min Csao.”
Kis idővel később Hszi Min Csao visszafeküdt aludni, és reggel az ébresztőórája pontban negyed hétkor felébresztette.
De hát az álma legalább a sajátja volt.
VálaszTörlésÉs amugy is, az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket......