Szerelmes Brátim!
Nem tudom visszakövetni időben, hogy mikor invitált meg csodálatos webnaplójára bizonyos e. (Így írja, kis betűvel, ennyi a neve: e. A pont is hozzá tartozik.) Én nem tudom, ki az az e. Ismerek egy bizonyos hölgyet, aki a webnaplót „birtokolja”, de ő minden bizonnyal nem lehet azonos e.-vel. Saját bevallása szerint sem. A blogírás egyik alapvető funkciója[1] egy arc építése. Egyfajta lavírozás aközött, hogy milyen vagy valójában, és milyennek szeretnéd, hogy meghívott vendégeid lássanak. Önépítés. Öntetszelgés. Játék.
Azt hiszem ez axiómaszerűen igaz. Mégis szeretnék ezzel a konvencióval szembemenni. El akarom hitetni, hogy amit itt olvastok, ami itt „megtörténik veletek”, annak talán több köze van a valósághoz, mint rengeteg fölös dolgainknak. Egyébiránt aki elém tárja az abszolút valóságot, annak előszeretettel, önként vallom meg, hogy ami itt van, aki itt vagyok, az hamis. Addig azonban bizton, rendíthetetlenül állítom – és teszem joggal -, hogy ez valóság.
Mivel termékeny „találkozásaival” e. indított el egy saját webnapló írásának az irányába, ezért gondolkodtam egy címen, amely a következőképpen nézett volna ki. „e.-hez képest”. Ha pedig címmé nem is vált ez a pár szó, azért nem árt már így, az elején tudatosítani: ez erőst meghatározó.
És hogy miért írok? Vannak elképzeléseim, de azért szeretném, ha ti is segítenétek megválaszolni ezt a kérdést. Ezért is hívtalak meg titeket: esetleg kíváncsiak lehettek k.-ra.
Ez vagyok én.
Kozma Tamás.
Vagy a mester nyomán:
„én KOZMA TAMÁS
vagyok és elrepülök
a fejetek fölött.”
[1] Nem, nem lesznek hivatkozások, a foucault-i diskurzus-olvasatom szerint értelmetlen a használatuk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése