A magam nevében

Vártam úgy, mint gyermek, 

vártam, akár ifjú herceg

koronája napját.

Esőben, hóban, sárban, 

a sötétségben is vártam

harangod hangját.

Vaksi szerelmes gyanánt,
igent, nemet és talánt
is viseltem,
S ha kellett, hittem a Napot,
s hogy a fáklya én vagyok
ez őrült hidegben.

Mint hívő a Sion hegyét,
jós a jövő kusza egét,
fürkésztelek,
S ha hirtelen bárhonnan
nesz zizzent, álmomban
téged reméltelek.

Vártam, mint agg király fiára,
Ki épp most jön világra
veszélyben,
Vártam, mint hajlék- és hontalan,
s végül vártam hát a magam
nevében.

Most hideg van, mély csend, sötét,
szél sem járja az éj ködét,
és sár...
Megtört hit heged bennem,
a férfiban, aki magam helyett lettem.
- És vár.

even more

ha fáradt napok végén, ahogy ma is, elalvás közben rád gondolok, ne vess meg érte.
ha néma estéken, mint ahogy ma is, fogmosás alatt, miközben letörlöm a párát a fürdőszobatükörről,
a semmiből és a semmi ellenére megérzem ajkaid ízét, ne vess meg érte.
ha elnyűtt délutánokon, ahogy ma is, megdicsérnek, és mosolyod jut eszembe, ne vess meg érte.
ha a hétköznapok végtelen délelőttjei azért tűnnek szempillantás alatt tova, mert végig rád gondoltam.
ha amikor megkötöm a nyakkendőmet, eszembe jut, ahogyan végigsimítod a mellkasom.
ha a reggeli kávéval az erkélyen egy szál pólóban.
ha rögtön, ahogyan felébredtem.
ha még fel sem ébredtem.