Milyen nehéz volt az elmúlt hét. Milyen különös teher tudni, hogy létezel. Aki meghalt, könnyebben engedtem el, mert tudtam, nem tehetek azért, hogy korábban lássam. De te élsz. Valami furcsa düh feszít olykor - mintha elpazarolnám az életem. Mintha tehetnék, s ezért tennem is kellene valamit, csak nem tudom,
mit. Vajon mit? Vajon mit...? S ilyenkor egy darabig erősebb a tövis a testemben.
... de aztán, mihelyst felsejlik valami leghalványabb, valami ki tudja honnani
áldott remény, jöttére megerősödnek a gondosan táplált hitek.
December van. Három és fél éve már, hogy...
Ne többet erről!
Várok.
Sokat próbált, míves hordókban hosszan-hosszan bor nemesedik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése