A túlsó partig

Leülök picit, muszáj pihennem. Magam alá húzom a térdeimet, fel ne fázzak, hideg van. Sehol senki. A sötétség, mely kitartóan lohol utánam, hogy behunyt szemmel is tudjam jelenlétét, hidegével megkarcolja a heget az oldalamon. Egyedül vagyok és tartom, szorítom az állkapcsomat. Ki kell bírnom... 



...bármennyi is legyen még hátra.