2012. június 26., kedd

2012.06.26.

Arra készültem, ha eljön a nap, csak annyit írok: Boldog születésnapot. De aztán 16 órát dolgoztam egyhuzamban, és végül kicsúsztam a napból. Le fogok-e maradni az életről, kérdeztem magamtól annyiszor most, az elmúlt három évben, amiért nem tudtalak megtartani? Több mint ezer nap óta, mely roncsolni kívánt sírodban: emlékezetemben, feszt daccal állok szemközt, s az órák a mesteri ecsetvonások csendes, meghitt keretei voltak csupán, míg úgy őriztelek, mint mellőzött festő, ki titokban, orozva festi élete egyetlen képét, amely tehát azonnal mint restauráció értendő. Most megint egy évet várhatok, hogy a semmibe kiáltsam, marhák voltunk. Vagy hogy az a két ember, aki jó, az még ha nem is sétál együtt, legalább külön ne tegye. Milyen közönséges volnék, és mennyire haragudnék rád, ha nem tudnék szeretni. Hogy voltál bőség és szükség, ha semmi, ha minden... - elcsodálkozom olykor! Aztán eltelt több mint ezer nap, s ma is nehéz túllépni azon, hogy az elválás pusztán kezdete két külön útnak szét a semmibe. Nagy levegőt veszek, s kiontom-kioltom a mítoszt, ha kereszteznék is még egymást lépteink, tudd - az egyetlen módon, ahogy lehetett: elengedtél, hát elengedtelek. Nem panaszlom föl a sors istenének, sem az eleve elrendelt szabad akaratnak, hogy nem vagy többé, megköszönöm inkább, hogy ismerni engedett, s az elbocsátás zálogaként csak annyit kérek tőle, tartson meg boldognak - gondolom egyre gyakrabban, mígnem lassan meg is történik mindez. Nem vagyok már háládatlan fia a teremtésnek, ki csak a múltba vágyna, megtanultam az elmúlás rendjét és felette az örök életet, s tudom a leckét, vissza is mondom majd, tisztelettel - ha lehet. Utórezgésnek annyi marad, sajnálom, hogy egyszerű szavakkal nem mondhatom el neked az életem, s hogy nem kérdezhetek felőled, kedves. Nem beszélnék mellé egy szót sem pedig, csak a legfontosabbakat mondanám el. Hogy anya szerint férfi lettem, s hogy igaza van, azt onnan tudom biztosan, hogy már szerintem is az vagyok... s hogy végső soron mindezt nélküle is tudom, mert anya sajnos beteg. Hogy szeretek főzni, hogy híztam három kilót, szinte kopasz vagyok, s hogy miként te is jónak tudtál, úgy jónak tudnak az emberek. És visszakérdezni: te hogy vagy, kedves? Tartja-e szavát a sorsisten? Van-e kenyered, szép ruhád, autód, házad, s van-e minden földi sáron túl megbecsült és szeretett életed? Van-e családod, s hogy van anyukád, aki csak azt szereti, aki téged szeret? S végül: van-e, aki úgy fogja kezed, hogy nem engedi el, amíg el nem engeded...

Nem ér el hozzád szavam, de már nem dühöngök ezen. Ahelyett mindettől függetlenül, vagy épp ennek dacára, szívből köszöntelek, 2012. 06. 26. van. Egy év különbséggel sem születtünk, ezért ahogy te belépsz az újabb év mitikus körébe, ahogy nálad most kezdődik el, nálam lassan úgy ér véget a hosszú-hosszú, mintha ezer naposnak tűnő, visszanézve rózsa- és krizantémillattal vegyes huszonhatodik év.

Boldog születésnapot.

2 megjegyzés:

  1. És amikor mindezt, ma reggel "végleges" formába öntöttem, fél hétkor megállt az órám. Amit még közösen vettünk. Nekem senki ne mondja...!

    VálaszTörlés
  2. ezek után már én se mondom...!
    (viszont megérintett. nagyon. és nem véletlenül!

    VálaszTörlés