A harmadik év nélküled.

Nemsokára kitelik. Titokban mindig abban reménykedtem, hogy az isteni közbeavatkozás el-elhoz Téged ide, és kifürkészhetetlen utakról, de biztosan érkezvén, végül elolvasod, amit írok. Akár a diákjaim, éppen úgy vagyok ezzel - a titok, az intimitás csak azért van, mert nem lehetsz mindenki előtt, nyilvánosan az enyém, ahogyan akarom. A blogírás kényszer. Azért mondom el magamnak, mert Neked nem lehet. Hátha egyszer meghallod, hátha egyszer megérted. Hátha lesz még.

Lassan három éve. Időről-időre számot adunk, ez természetes. Mint most. Tudod mi történt azóta? Volt két barátnőm, és ha visszanézek mind a kettő csak egyfajta alku volt. Egy három hónapos, meg egy pár hetes. És tudtam volna mindkettőt vinni, akár egy jó menedzser, emberként szerettem őket, de ha visszanézek, mind a kettő alku volt, kompromisszum. Pótlék, szerelem helyett, csak egy alku az élettel, hogy oké, beérem ennyivel, köszönöm. A napokban azonban megéreztem azt a szerelmet, ami talán Nélküled is lehet. Igaz, hátat fordított. Igaz, ez sem lesz az enyém, és ezé sem leszek. Igaz, mindezért még csak nem is hibáztathatom, mert egyszerűen ellapoztunk egymás mellett, s neki más a boldogság. Ne legyek a kompromisszuma, mert az csak időpocsékolás. Mindkettőnknek. Habár a meggyűlölés a legkönnyebb módja volna, hogy ne szeress, a legostobább is.

Három hónap alatt rájöttem, hogy élek. Az alatt a néhány hét alatt arra, hogy lehet még párkapcsolatom. Most arra, hogy Nélküled is van szerelem. Csak nagyon nehéz úgy küzdeni, hogy közben nem látom a célt. Azt hiszem, ezért jövök három éve háttal. Mert mögöttem ott vagy Te - még ha egyre távolodsz is -, s én tamáskodva nyerek hitet abból, hogy még látlak. Néhány napja azonban irányba fordultam, s most így megyek tovább. Nagyon nehéz, mert így viszont már elmosódó arcodat sem látom, s ha néha a hátszélben felismerni vélem illatodat, az talán csak a képzelet, az életösztön játéka. Most félek, megmondom őszintén. Nem látom a célt, s ha a szeretetem nem talál személyére, a félelem erősebb lesz nála, s talán elbukom. Csak magamért nem megy.