... azt hiszem, csak utána jöttünk rá, hogy akkor most már itt kell aludnia, szóval adjak egy pólót. Mindig szerettem, ha a nő az én ruhámban van. Ebben van valami igazán mély tartalom, amit ma a szavak pusztulásának idején, no meg persze a megfelelni akarás kényszeréből adódóan inkább csak annyival illetünk, szexi. Jól állt neki. Persze ennek sincs semmi különösebb oka, nem ő tehet róla, egyszerűen csak az, hogy ÉN szeretem, ha a nőn az én ruhám van. És ez már így marad, ezt már előre eldöntöttem, elhitettem magammal. Innentől ha a világ legrondább nője fogja felvenni az én legszakadtabb pólómat, az akkor is jól fog állni neki. A zöld Benetton pulóverem - még ma is hordom - három nőn volt 7 év alatt, de soha senkin nem állt olyan jól, mint ... nem mondom ki, ezért nem is írom le a neved, de világos, hogy rólad van szó. Amúgy a kockás gatyám a világbajnok, az már négy segghez is igazodott az enyémen kívül. Az utolsó már nem is igazán értette, mit röhögök, amikor felvette. "Miért, nem szexi?" "De, de, nagyon is az! Szexi..."
Ezek a gondolatok futottak át az agyamon, két háromszor tízes sorozat közben a konditeremben, mert észrevettem, hogy abban a pólóban vagyok, ami egy hete a nőn volt, és amit még akkor még kétszer összeizzadtunk. Persze nem mostam azóta, szóval most, hogy egyedül izzadok bele, miközben újra átnedvesedik a póló, egyre jobban szabadul fel belőle egy korábbi illat. Mit illat? - Izzadságszag. A nőével vegyes saját szagom.
Nem hosszú idő, de amíg leszámolom a tízet, eszembe jut, hogy van egy régi, homályos fényképem, amin egy szál Milan-mezben állsz. Szégyellősen összezárod a térdeidet, és a póló épp annyit takar, amennyit mindenképpen ildomos... A kép minőségében már van kivetnivaló. Fehér fal előtt állsz, a fény téged is befed, az arcod is alig sejteni... tulajdonképpen ha más nézné, nem is ... szóval igazából csak én, csak én tudom, hogy te vagy ott...
De én tudom, hogy ott vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése