Ma reggel szeretetteljes, később fárasztó volt a munka.
Déltájt hatalmas kegyelmet kaptam az Úrtól, úgy nevezik: szeretet.
A vonaton kiokítottak ortopédiából, hát ismerem a punctio titkait.
Rokon tüzes jégcsókja.
Délután különtanár lettem, majd a mennyezetet bámulva rájöttem, hogy elébb
minden szentnek kitárul a keze, s eztán hajlik csak maga felé. Ezt úgy nevezik: ölelés.
Hálát adtam és kértem sok egyéb kegyelmet.
Vagy fordított sorrendben. És újra.
Estére 2 dolog kísért: a nő és az erőszak. Marad hát e kettő, de közülük is a legfontosabb a másik.
(Mindez szép, szabályosba vágott sorrendetlenségben.)
- Mi tehát a konklúzió?
- Erős vár az Úristen. /Be kéne venni - gondolom csak a vicc kedvéért -, s ezt úgy nevezik: groteszk?
Tehát a nő és az erőszak.
Groteszk a szituáció, ennek megfelelően pedig
az egyik szemem sír, a másik meg mehet
a picsába.
Oszt jóccakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése