Ha a halál árnyékának völgyében járok majd, fogom magam és leülök valami magányos, korhadt fa tövébe. Csak lesznek ott magányos és korhadt fák! Legalább is egy! (Egy, hogy magányos is legyen, na mindegy..)
Szóval leülök majd a tövébe, és megvárom az első arra járó ártó vagy kísértő szellemet vagy mik vannak ott. Cinkosan a szemibe' kacsintok, és megkérem, hívja oda a többieket is. Amikor mindenki összegyűlt, fogom magam, és megkínálom őket azzal a darab napfénnyel, amit utamon gondosan őriztem a zsebemben egészen idáig.
Na, ebből meg pl. mesét lehetne írni.
bezomány, de még milyet! :)
VálaszTörlésmegtegyem? :)
kérlekkérlekkér...
VálaszTörlésTényleg nagyon örülnék neki!
És képzeld, itt nálam akár "publikálhatnád" is!
:-)
hümm... megfontolandó-átgondolandó ajánlat! :)
VálaszTörlésde méééééér "csak" itt nálad publikálhatom????
Hát ez nagyon jó volt, Tamáska!:)
VálaszTörlésOximoron!
VálaszTörlésMeg bárhová ezen kívül. persze. bátran. :-)
Emze!
Látod, kivillan a gyereklélek..
Ha a halál árnyékának völgyében járok is,
VálaszTörlésnem félek semmi bajtól,mert te velem vagy:
vessződ és botod megvígasztal engem.
(Zsoltárok 23 :4)
/az eredeti/
Él!
VálaszTörlésMilyen hálás dolog ez a tökéletes egyetértés! :-)