VAGYONOM ÉS FEGYVERTÁRAM

"Kedves tárgyaim az asztal üveglapján.
Nagyon szegényes az összbenyomás.
Különböző világtájakról érkezett festéktubusok
barátaim küldték akik feloldani kívánják
magányomat és megértik képeimet
melyek az egyszerűség és tisztaság
nyelvén beszélnek.
Néhány megfakult fénykép összekuszált múltamat idézik.
Fehér papírlapok szétfolyt vércseppek nyomaival.
A költő elvetélt magzatairól vallanak.
És levelek
levelek amiket nem válaszoltam meg s ezért állandóan
nyugtalanítanak.
Ecsetek tollak ceruzák.
Íme az én vérrel be nem mocskolt fegyvereim."

- Írja, festi Kassák.

Nah, ömlengések csupasz, énfeltáró sorai. Színei.

Az első és eleddig egyetlen idegen olvasó is megnyugtatott, hogy nem kíván revansot, ha előszedem az önfeltárást fegyvertáramból.

e.-nek nyilván más, neki a világ legjobb embere,

Nekem Kassák az apám.

És a testvérem.

A fiam.

Én KASSÁK LAJOS vagyok.

Tudjátok, Kassáktól tanultam, hogy nyugodtan leplezzük le magunkat. Példát mutatott, amikor bevallotta, hogy az ő művei csak és kizárólag egy művel rokoníthatóak, ami pedig... (Aki kíváncsi, járjon utánam.)

Most úgy tudom, hogy semmi mással nem ajándékozhatjuk meg a világot önmagunk legyőzésén kívül.

Ennyink van.

Ennyim van.

Ez hát az én Testamentumom,

ez hát az ÉN vagyonom és fegyvertáram.

Ajánlom magamat tisztelettel, - k.