Bejön egy jezsuita szerzetes a semmiből. A semmiből nyíló ajtón nyit be. Néz rám, ösztönösen bújnék el, de hová az istenbe bújsz el egy üres szobában?
- Pont oda! - válaszol padre Boulard és néz kíméletlenül a szemem közé.
Üres fehér szoba, hat fal. Boulard régi ismerősöm, csak erről én nem tudtam.
Arról beszél, hogy a hit alapja a gyengeség és a bizonytalanság. Nézek rá borjúmód, csodálkozom. Azt hittem, hogy ezzel csak én, csak én, csak én vagyok tisztában az egész világon. Erre jön a padre és közli, hogy ez már pedig kinyilatkoztatás.
... néz rám, mint kapu az új burjúra ...
... aki elveszett...
... de még akár meg is ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése