El lehet menni innen,
mondtad, és hogy ez a lehet
nem választás kérdése,
hogy nem opcionális,
nem alternatíva csupán,
de a lehető legmuszájabb kell,
azt - egyedül vagyok -
nem tudom megosztani
senkivel.
Vagyis, ha megszemélyesítem,
nekem is itt van a Magány,
akit annyian megénekeltek,
habár úgy sem nyújt vigaszt,
mert valójában az is egy geci,
szóval, arra ott vannak mások,
én azért sem fogok egy
árva szót sem mondani neki.
Csak, hogy a szemedbe nem
mondhatom, azért írom ezt meg,
és hogy meg ne görbüljek,
hülyüljek, hanem, ahogy
emberhez méltó,
végre megkönnyebbüljek.
Leírom, de ettől csak múlt lesz,
s nem lesz elfeledve,
hogy hazudott a testünk,
hazudtunk reggel, éjjel meg este.
Amikor el lehetett jönni,
mint akinek semmije nincsen,
olyan lettem.
Ki tudja?
Talán annyit is érek.
